Metzinger Péter: A jogállam esztétikája [Gondolat Kiadó Budapest, 2026]

Könyvajánló

Metzinger Péter legújabb műve az utóbbi évek egyik legizgalmasabb intellektuális kísérlete a szellemtudományi könyvkiadásnak. A nyugati válságirodalom szerves része: Spengler, Ortega, Guénon, Kafka és Hamvas szellemi rokona. A legszorosabb kapcsolatban azonban T.S. Eliot Átokföldjével (The Waste Land) áll: a mértéktelenséggel és a jogállamról való gondolkodás sivárságával szembeni állásfoglalás. Míg Eliot az Upanisadokból vett Datta, Dayadhvam, Damyata – adj, könyörülj, uralkodj magadon – záró sora halvány reményt ad a káosz megtisztításra, addig Metzinger keserűséggel és hiányérzettel zárja írását. Ami tárgyilagosan reménykeltő.

 A könyv kulcsmondata: „Utánam olvasó!”. Metzinger érdek nélkül gyönyörködtető írása (Interesseloses Wohlgefallen – Immanuel Kant) természetesen nem tartalmazza ezt a bulgakovi mondatot. A szerző meghagyja az olvasónak a felfedezés örömét. És ez még úgy is jól működik, hogy könyv ajánlója elárulja ezt a meglepetést.

Metzinger hajmeresztő gondolatainak szárnyalása (csapongása) nyilvánvalóan megegyezik a Mester és Margarita 19. fejezetében Azazelo által Margaritának átadott aranytégely tartalmával. Ahogy a csodakrém hatására Margarita, úgy Metzingert olvasva mi magunk is légiesen könnyedek leszünk, megszabadulunk gondolati kötöttségeinktől és ragyogó szépséggé alakulunk át. Ügyes varázslat a szerzőtől, és elegáns, ahogy ez könnyen le is leplezhető.

A mű és Metzinger dekonstruktív. „A dekonstrukció maga az igazságosság.” Derrida gondolatánál Metzinger tovább lép: nála a dekonstrukció maga az esztétika. Ő sem akarja a jogi és jogállami gondolkodást elpusztítani, hanem folyamatos önvizsgálatra kényszerít. Módszere a bináris ellentétpárokon túllépő kritikai elemzés, a jogállamról szól metaforák és narratívák bemutatása. Roppant szellemes és élvezetes módon.

Metzinger a modernitás mértéktelen és értéksemleges ürességéből a jogállamról szóló szöveg esztétikai élményét és élvezetét kínálja. Arra tesz javaslatot, hogy művészeti alkotásként, poézisként tekintsünk a jogállam működésére, szakembereire és azok praxisára. Metzingernél az esztétikai dekonstrukció őrködik, hogy a jog ne merevedjen bele a saját dogmáiba. Fájdalmasan mutatja be, hogy már nincs meg a közös hiedelmünk a jogállam vonatkozásában egy végső igazságban vagy egy központi értelemben (Logosz). Minden szöveg, gondolat, eszme bizonytalan, önellentmondásos és önhazugságokkal terhes. És az erről való beszéd, elmélkedés, kritika és borzongás formát, esztétikai keretet ad mégis a jogállamnak. Kiszabadítja annak szépségét a kánonok fogságából. Lehet, hogy a fent írtakban tévedek, de Metzinger kifejezetten buzdít erre.

Talán a legfontosabb kérdés, amivel kezdeni illett volna, hogy 5.500 forintot megér-e a 150 oldalas mű. Azaz, oldalanként 37 forintnyi szépséget, igazságot találunk-e benne? A mű monografikus és bőven lábjegyzetelt, olyan kincsekkel, mint Riceour, Paul: Le Juste. Csak az irodalomjegyzék, a lábjegyzetek és a műben bőven zárójelezett gondolatok megérnek ennyi pénzt! Még úgy is, hogy ennyiért már Krasznahorkait is kapunk keménykötésben, fantasztikus margókkal. Aki sokalja, az mindenképp kérje kölcsön (ha lehet, ne tőlem), és felejtse el visszaadni, mert újra kell olvasni.

dr. Virág Csaba PhD.

tanácselnök táblabíró