A Vasgárda II. (1937–1964)
Kötetünk A Vasgárda (1927–1937) folytatása. A legionárius mozgalom
útját kíséri a korábban részletesen bemutatott nagy temetésektől
a történelem poklának egyik bugyrába: a börtönvilágba és onnan
az irodalomba. Rémtörténet.1938-ban II. Károly király meggyilkoltatta
C. Z. Codreanut, a kapitányt és 13 társát. Mire „a bosszúállók”
lelőtték a gyilkosságot kiviteleztető miniszterelnököt, válaszként
a király mintegy 300 bebörtönzött legionáriust öletett meg, de 1940
szeptemberében menekülnie kellett, és fiát, Mihályt léptették trónra.
A hatalmat Ion Antonescu tábornok ragadta meg, a „vezető”, aki
tömegtámogatás biztosításának okából maga mellé vette a Vasgárda
„parancsnokát”, Horia Simát. A borítón láthatjuk, amint Codreanu
képe alatt Antonescu és Sima leteszik az esküt. A Vasgárda
részleges uralma azonban káosszal fenyegetett, különösen azután,
hogy 1940 novemberének végén a jilavai börtönben lemészárolták
Codreanu gyilkosait és a kényelmetlen tanúkat. Hitlernek azonban
biztos bázis kellett a keleti háborújához, ezért 1941 januárjában
a „vezető” likvidálhatta alkalmi szövetségesét. Többen is közülük
1964-ig sínylődtek börtönben, miközben 1945-ben a vasgárdisták
egy része alkalmi szövetséget kötött a kommunistákkal, akik aztán
még könyörtelenebbül jártak el, és még 1956 után is elrettentő
példát statuáltak. Aztán a történelem morbid játékának eredményeként
Ceauscescu sok mindent megvalósított abból, amiről
a legionáriusok álmodtak, köztük olyanok, mint Mircea Eliade és
Cioran. Munkánk ezeknek a nagy írástudóknak eksztatikus megnyilatkozásait,
majd a rejtőzködését és számvetését is bemutatja, azt
is érintve, ahogy a fasizmusok a vallást saját mitológiájukba próbálták
beépíteni. Történetünk alapvetően arról szól, hogy a vallás
instrumentalizálásában miként mehetett el a Vasgárda a legmesszebb,
és járhatott el a leghatékonyabban.
- Szerző:
- Miskolczy Ambrus
- Megjelenés dátuma:
- 2019
- Információk:
- keménytáblás, 392 oldal
- ISBN:
- 978 963 693 936 6