Az államok rendszertana és tipológiája. Államelméleti elemzés

E kötet az államok rendszerezésének és tipizálásának különböző változataival, gyakori eljárásaival és jellegzetes eredményeivel foglalkozik. Elemzi az osztályozás, rendszerezés és minősítés során használt kategóriák, így az egyes államformák és államtípusok szemantikáját, megvilágítja alkalmi legitimációs funkciójukat, és rávilágít a kérdések néhány történeti összefüggésére.

A szerző egyebek mellett azt állítja: a magyar tudományos és közgondolkodást rejtélyes és unikális viszony fűzi az államformák kérdéséhez, az ezzel kapcsolatos nemzeti eszméinkben mégis van valami tisztázatlan ambivalencia. Hiszen Magyarországon – olvashatjuk e kötetben – a republikánusok nélküli köztársaságok éveit (1918, 1919) a király nélküli királyság évtizedei követték (1920–1944); majd monarchista nemzetgyűlési képviselők szavazatait is felhasználva vezettek be egy köztársaságot (1946), ami aztán a nép uralmával köszönő viszonyban sem álló „nép”-köztársasággá vált (1949–1989). Ez később egy olyan köztársasággá (1990–2010) alakult át, amely úgy döntött: a magyar államot egy „koronás köztársasági címer” jelenítse meg. Ez akkor akár azt is előre jelezhette (volna), hogy néhányan olyan respublikában szeretnének élni, amely – amint az 2010 után valósággá vált – hangsúlyozottan nem-köztársaságként értelmezi önmagát. Bár az állam szűkebb értelemben felfogott formája hivatalosan köztársaság, azt mégsem lehet, vagy nem célszerű ezt az államformát kiemelve azonosítani, megnevezni vagy jellemezni.

E kötet – mely történeti kontextusokban elemzi az államok formáival és típusaival kapcsolatos hagyományos ismereteket, mutatja be az újabb fejleményeket, és értékeli az e kategóriákkal kapcsolatos nyelvhasználatot – e különös ambivalencia feltárásának szándékával született, ezért az itt kifejtett gondolatok azok számára is hasznosak lehetnek, akik nem államelméleti érdeklődéssel fordulnak az ilyen kérdések felé.