A magyar menekültjog és menekültügy a rendszerváltozástól az Európai Unióba lépésig

Magyarország a menekülteket kibocsátó országból valóban menekülteket befogadó országgá – vagy legalábbis ugródeszkává – vált a nyolcvanas évek végétől kezdődően? Ha igen, miért tette?

Miért nem költözhet mindenki oda, ahová akar, miért kell a menekülőnek „kivételt”, rendkívüli bebocsáttatást kérnie? Másképp kell-e, szabad-e bánni az Erdélyből menekülővel, mint az Afganisztánból érkezővel? Szigorodott, vagy enyhült a magyar menekültügyi rendszer az Európai Unióhoz közeledvén?

Csak néhány kérdés azok közül, amelyekre választ kap az Olvasó. A könyv elméleti fejezetei megvilágítják, hogy miért képzelhető el egy olyan világrend, amelyben mindenki (aki nem közvetlenül veszélyes a társadalomra) oda költözhet, ahova akar, s azt is, amíg ez az állapot nem következik be, miért helyes a menekültekkel kivételt tenni.

A magyar történelem, a jogszociológia, a demográfia, a politológia, a nemzetközi jog s mindenekelőtt a magyar menekültügy iránt érdeklődők olyan könyvet kapnak kezükbe, amely elsődleges – gyakran nem publikus – források feldolgozásával, és a nyilvános diskurzus elemzésével kínál tükröt. Megmutatja, hogy a független magyar menekültpolitika időszakában, a nyolcvanas évek vége és az uniós csatlakozás közötti negyedszázadban mit tettünk mi – akik annyi hullámban menekültünk el innen – azokért, akik nálunk kerestek oltalmat.

Szerző:
Nagy Boldizsár
Kiadás éve:
2012
Információk:
Kartonált, 330 oldal
ISBN:
978 963 693 424 8

Elérhető e-könyv formátumban is »

Rendelhető E-könyv: