Carl Schmitt jogtudománya

Schmitt jogtudományának politikaira vonatkoztatottsága és metafizikai-politikai döntése, amelyet a kortársak és az utókor a náci totalitárius rezsimmel való kollaborációként ítélt el, látszólag lehetetlenné teszik az életmû ideológia- és politikamentes értelmezését és értékelését. A totalitárius sokk és a kollaboráció bûne miatt az értelmezõk, tudatosan, mint például Lukács György, vagy öntudatlanul, mint például a tiszta tudományosság állítólagos képviselõi, a politikai ellenség, azaz a liberális, a szocialista, a kommunista (s így tovább) nézõpontjából közelítenek Schmitt mûvéhez és személyiségéhez. Ezért aztán az életmû értelmezésének kiindulópontjául szolgáló elõfeltevések lényegében világnézeti elõítéletekként mûködõ végsõ értékálláspontok, amelyekbõl Schmittet csak elítélni lehet, de megérteni nem. Ha az értelmezõ a politikai ellenség nézõpontjából közelít tárgyához, akkor eleve rejtve maradnak számára a mû és a személyiség azon vonatkozásai és problematikái, amelyekbõl egyfajta intõ példa gyanánt nem pusztán tanulni lehet, hanem amelyek a mû egészét, illetve egyes részmegoldásait eredeti alkotásokként jelenítik meg, s a szerzõ személyiségének inkognitóját, már amennyire ez emberileg lehetséges, hozzáférhetõvé teszik. Többek között csak ekkor válik láthatóvá, hogy Schmitt a jogtudományt a teológiai, filozófiai és szociológiai nézõpontok integrálásával eredeti módon továbbfejlesztette, új emergenciaszintre emelte, az európai jogi és politikai gondolkodást olyan nézõponttal és problematikákkal gazdagította, melyek a tudományos kutatásban és oktatásban, az alkotmányjog és nemzetközi jog gyakorlatában egyszerûen megkerülhetetlenek.

Szerző:

Cs. Kiss Lajos (szerk.)

Megjelenés dátuma:

2004

Információk:

Keményfedél, 466 oldal

ISBN:

9639567442