Menyegző a tengernél

A marokkói származású, holland nyelven író szerzőnek ez az első regénye számos tekintélyes irodalmi díjat nyert Hollandiában, Franciaországban és másutt. A mesés, dallal, költőiséggel átszőtt történet a nyugat-afrikai diaszpóra és visszatérés regénye. A narrátor, Lamarat Minar csak hat hónapos volt, édesanyja pedig a húgával terhes, amikor a család Marokkóból Hollandiába vándorolt. Tizenkilenc év múlva azért térnek vissza szülőfalujukba, Iwojenbe, hogy férjhez adják Lamarat húgát, Rebekát, és hogy jövendőbelije, Mosza is Hollandiába vándorolhasson ifjú neje oldalán. Ám az esküvő napján Mosza megrémül, és kedvenc bordélyába menekül az esküvő elől. Lamaraté a feladat, hogy kimentse a züllött nők karmaiból, és társával, a nagyhangú taxisofőrrel, Khaliddal együtt - aki afféle Sancho Panzaként kíséri, és humoros kommentárokat fűz az eseményekhez - vissza is hozzák. Az esküvõt Rebekka sajátos, véres szertartássá formálja. A "mágikus realizmus" stílusjegyeit is hordozó regényben a színes észak-afrikai valóság egybefonódik a bevándorlók honvágyával és álmaival.