Ínyencek

Az Ínyencek Arnon Grunberg harmadik magyarul megjelent kötete. Németh Gábor így ír Grunbergrõl: "Grunberg Chaplin akart lenni, de nem vették fel a színiiskolába, stílusa ennek megfelelően - mindig fájdalmas, de mindig kacagtató. Grunberg kultuszfigura. Ars poeticája: ahhoz, hogy az embereket hangyaként írd le, neked is hangyává kell válnod."

Arnon Grunberg minden művének sarkalatos motívuma az identitás keresése. Például, hogy miért gondolják azt az emberek, hogy neki egy bizonyos identitást kellene követnie. Mondjuk, a zsidó identitást, vagy éppen azt, hogy ő - vagy bárki más - nem zsidó. Az ember nem találhatja fel magát újra meg újra. Az, hogy Arnon Grunberg éppen holland vagy zsidó, vagy holland amerikai, esetleg kozmopolita, ez mind attól függ, hogy éppen kivel beszél. Az, hogy éppen hol az otthona, attól függ, hogy hol a laptopja. Ragaszkodik ahhoz a szabadságjoghoz, hogy folyamatosan változtassa az identitását. Egy másik kérdéskör, amellyel sokszor foglalkozik Grunberg, az anya és gyermeke közt feszülő viszony. Úgy gondolja, az anya gyakran jobban függ a gyerektől, mint a gyerek az anyától.

Részlet a kötetből: "A hazugok azt szokták mondani, hogy valójában semmit sem tudunk. Mindent tudunk. Végigálmodni az éjszakát - kísérlet ennek a tudásnak az elégetésére. Az emlékezés nem valami régen megtörtént dolog felidézése, hiszen azt már elégetted, az emlékezés vágyakozás. A vágyakozás pedig a meghalás ideje és a széptevés ideje. Vágyakozni olyan, mint úgy tenni, mintha az utolsó órádban megőrültél volna..."