A börtönügy a 17–19. században. A börtön európai útja

A 16–17. század nagy társadalomformáló folyamatai és mozgalmai, a reformáció, az ipari fejlődés, a kereskedelem kiszélesedése, a polgári értékek térnyerése, a szociális gondoskodás középkori formáinak csődje és az új megoldások keresése, a kriminalitás struktúrájának átalakulása elérte a büntetési rendszert is. A szabadság-érték megjelenése a törvénykezési gyakorlatban és a humanizálási törekvések egyaránt a tömlöcügy megújítása irányába hatottak. Új eljárások, új bűnözőkép és büntetésfelfogás, új értelmezésű fogva tartási funkciók jellemezték a büntetés-végrehajtás gyakorlatát, mely mellé lassan felzárkózott a szakirodalom is, hogy a 18. és a 19. század fordulójára tudományos igényű művelése lehetővé tegye a kodi- fikációs megfontolásokat is. Ez a fejlődés készítette elő az európai (és magyarországi) börtönügy korszerűsítési folyamatait, megalapozta az amerikai börtönkoncepciók megfogalmazását és az architekturális kísérleteket.
A munka a szerző több évtizedes kutatása, több, e témába vágó monográfiájának foglalataként és közel százötven tanulmánya szintéziseként vázolja föl a börtönügy fejlődésének évszázados európai történetét és fejlődési tendenciáit. A bűnözőkép változásait, a szabadságvesztés-büntetés nehéz térfoglalásának históriáját, a fogvatartottak kezelésének változásait, a reszocializáció, a nevelés, a lelki gondozás, a munkáltatás megjelenését és formaváltozásait, a környezet humanizálását, az építészeti szempontok majd épülettervek és megvalósult konstrukciók hatásait; mindezt kiegészítve a fokozatosan kiépülő szakirodalom, szaktudományosság, a szakmai terminológia és végül a börtönügyi szabályozás (a büntetés-végrehajtási jog) kibontakozásával.
A kötet az európai börtönügy (kivételképpen és kitekintésként más földrészt is érintő) formálódását tárgyalja, melybe illesztve az európai büntetés-végrehajtási tendenciák keretében értelmezi a magyar, némiképp megkésett fejlődés és fejlesztések históriáját. A jelzett időszakot illetően feldolgozza a büntetés-végrehajtás szakmai vonatkozásait és jogpolitikai összefüggéseit, a törekvések jogszabályi megtestesülését és azok gyakorlati hatásait. Fő szempontja a nyugat-európai változások Magyarországra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásainak értékelése, különös tekintettel a büntetőjogi kodifikációkra, a reformkori fogházjavító mozgalmakra, az 1843. évi büntető anyagi jogi és börtönügyi törvényjavaslatokra, Deák Ferenc börtönügyi munkásságára, valamint a magyar büntetés-végrehajtási intézeti hálózat kiépítésére, az 1878. évi kodifikációig és az 1880. évi Házszabályok kibocsátásáig.