A területi közigazgatás továbbfejlesztésének lehetőségei

A kötetben a szerző meglehetősen rögös, ha tetszik, veszélyes terület és témakör feldolgozására vállalkozik. A magyar közigazgatás rendszerváltozást követő változásait nyomon követve arra keresi a választ, hogyan és milyen továbbfejlesztési irányok mentén korszerűsíthető a magyar területi közigazgatás. Kutatásai során arra a következtetésre jut, hogy a középszintű közigazgatás reformját, ezenbelül a koordinált és ellenőrzött területi államigazgatás intézményrendszerének kiépítési szándékát csak részben sikerült elérni, a reformfolyamat mára lelassult, sőt megrekedt. Ennek hátterében a területi közigazgatás reformjának keresztülvitelére irányuló komoly és határozott kormányzati szándék hiánya áll, amely folyamatosan utat enged a centralizációra törekvő ágazati érdekek ellenőrizetlen érvényesülésének. Végkövetkeztetése, hagy a közigazgatás régóta halogatott átfogó korszerűsítésének alapvető feltétele a széles alapokon nyugvó politikai közmegegyezés, valamint az egységes és következetes kormányzati akarat. Ezek hiányában az alagút végét jelző 2002. évi kormányprogram megalapozott céljai ugyanúgy zátonyra futhatnak, mint a korábbi reformelképzelések. Ebben az esetben ismételten meg kellene állapítani, hogy a közigazgatás modernizációját rendre az a nem kellően érett politikai rendszer fékezi le, amelyben a politikai erők egyelőre nem képesek konszenzusra, illetve a reformokból származó nyilvánvaló társadalmi előnyök felismerésére és saját érdekeik fölé helyezésére.