Nagyroham

Amikor Saga magához tér egy súlyos epilepsziás roham után, rémülten látja, hogy hároméves kisfia eltűnt mellőle. A kisfiú ugyan később előkerül, de a nő a következő napok során kétségek között hányódik: vele maradhat-e gyermeke egyáltalán, ha ez az eset bármikor megismétlődhet? Ráadásul a rohamot különös emlékezetkiesés követi: Saga a saját múltjának és a körülötte lévő emberekhez fűződő kapcsolatának csak egyes részleteire emlékszik, és sokszor azt sem képes eldönteni, emlékei valósak-e egyáltalán. Mi történhetett vele közvetlenül a rohamot megelőzően? Mit kezdjen a saját érzelmeivel, ha emlékei és így énje is ennyire töredezettek? Kiben bízhat egyáltalán, ha még önmagában sem képes?

Saga történetén keresztül (az izlandi saga szó jelentése éppen ez: történet) az izlandi írónő finom humorral és nagy érzékenységgel mutatja meg, mennyire vékonyak a bennünket a valósághoz fűző szálak, és miközben nagy találékonysággal próbáljuk fenntartani a rendezettség illúzióját, a mélyben mindig ott rejlik a káosz.

Auður Jónsdóttir (1973) izlandi írónő. Korábbi regényeivel hazájában elnyerte az Izlandi Irodalmi Díjat (2004) és a Nők Irodalmi Díját (2012) is. Gyermekeknek szóló és ifjúsági kötetei közül említésre méltó A legkülönösebb dolog mindenek közül: önmagunk című könyv, melyben az írónő nagyapjának, a Nobel-díjas izlandi írónak, Halldór Laxnessnek állít emléket. Az Izlandi Könyvkereskedők Díjával kitüntetett Nagyroham a hetedik regénye.