Vénuszhaj
A Svájcba áttelepült, kivándorló honfitársai vallomásait fordító tolmács életén keresztül feltárulnak a mai orosz élet csöppet sem vigasztaló képei: rendőri maffia, reménytelen kísérlet a kitörésre a bűn hálójából, az afganisztáni és csecsenföldi gyilkos háborúk tragikus sorsú áldozatai, Daphnisz és Chloé mai köntösbe bújtatott megrázó története. A több szálon futó cselekményt, összefonódó és elváló sorsokat meg-megszakítják az orosz történelem ismeretlen lapjai: egy viszontagságosan induló, a népszerűség csúcsára szökő, később méltatlanul elfeledett énekesnő, Izabella Jurjeva magánélete, művészi pályafutása. S mindezt kíséri a tolmács által időről időre elővett könyv, Athéni Xenophón napjainkra is érvényes tanulságokkal szolgáló történetírásának megidézése az ifjú Küroszról, Nagy Sándor leginkább vezetésre méltó utódjáról.
És már nem csak egyszerűen kiköpdöstük a magokat, hanem erősen az ujjaink közé szorítottuk őket, hogy síkosan kilőjenek, s egyenesen eltalálják a katonát, a gipszen – vagy amiből kiöntötték – meggyszínű karmolásnyomokat hagyva. A gyümölcs levével és a magokkal összekentük magunkat, kezünk meggyszínbe váltott. Ő pontosan célzott, jobban, mint én, s szemen találta a harcost. Szembogara meggymag lett, s ezzel a fél szemével sandított ránk, úgymond, nem szégyellitek, értetek haltam meg, ti meg meggymagokat lövöldöztök rám! Elnevettük magunkat, és tovább jártuk az utcákat. Most, annyi év után, tudom, hogy az utánunk bámuló, félkarú gipszkatona egészen másra gondolt: valami fontos ügy érdekében adtam az életemet, meg magamért is, és sebaj, ha ti meggymagokkal lőttök rám az esőtől és szerelmetektől átitatott kis parkban, ám legyen, lehet, hogy ez is része annak a fontos ügynek.
(Részlet a regényből)
MIHAIL SISKIN (Moszkva, 1961): orosz-svájci író, esszéista. Gyermekkorára rányomta bélyegét, hogy apja, a Nagy Honvédő Háború hős tengeralattjáró-tisztje alkoholba fojtotta életét, ortodox bolsevik anyját pedig lázongó természete miatt távolították el állásából, egy iskola éléről. Ő maga tanulmányai után egy ideig némettanárként kereste a kenyerét, majd 1995-ben kiköltözött Svájcba, ahol tolmácsként dolgozott Zürichben a Bevándorlási Osztályon. Ekkortájt indult el írói karrierje. Első publikációiért megkapta az év legjobb debütálásáért járó díjat (1993), amit további elismerések követtek: az Orosz Booker-díj (2000, Izmail elfoglalása című regényéért), az Orosz Nemzeti Bestseller-díj (2005, Vénuszhaj című regényéért), a Nagy Könyv díj (2006, 2010 – a Vénuszhaj ért, valamint a Levélregény ért), továbbá nemzetközi díjak (Internationaler Literaturpreis, Premio Strega Europeo). Könyveit 40 nyelvre fordították le. Az orosz irodalomból Csehovot, Bunyint, Nabokovot és Szása Szokolovot tartja mesterének; a nyelv költőiségét kollázsszerű szerkezettel párosítja. Anyanyelve mellett németül is ír, elsősorban az orosz kultúráról szóló esszéket.
Másképp látja az orosz életet, mint a hivatalos propaganda. 2014 óta nem mehet, nem is látogathat haza.
A Vénuszhaj a második magyarul olvasható könyve a Levélregény után (2012).
Szerző: Siskin, Mihail Fordító: Földeák Iván Várható megjelenés: 2026 Információk: 424 oldal, kartonált, 135 x 210 mm ISBN: 978 963 556 700 3
ELŐKÉSZÜLETBEN
6.950 Ft 6.255 Ft
