A pszichológiatörténet-írás módszerei és a magyar pszichológiatörténet
A pszichológiatörténet-írás módszerei és a magyar pszichológiatörténet című kötet a
pszichológiatörténet módszertani megújulását kapcsolja össze a 20. század második
felének hazai pszichológiatörténeti fejleményeivel. A pszichológiatörténet
mint szakmai oktatási és kutatási terület az utóbbi nemzedék során gyökeres változásokon
ment át. A mindig is megvolt felsoroló és elméleti irányú munkák kétarcúsága
sokrétűbbé vált. A modern pszichológiatörténet-írás két új ihletés közé
szorítva él: legyünk filozofikusabbak a pszichológiatörténet-írásban is, ugyanakkor
megjelenik az igény a szövegismeretben alaposabb, adatorientált és sokszor levéltári
módszereket is igénylő pozitivista elmélyedésre is. A személyes és fogalmi kontextus
számos összefüggésben jelenik meg, Kónya Anikó az önéletrajzi emlékezet, Kiss
Szabolcs a másokról való gondolkodás kutatásának fogalmi összefüggéseit tárja
fel. Mészáros Judit a kontextusok kapcsolódásait mutatja be a Ferenczi-archívum
bemutatásával. Az eszmei kontextusról Kiss Enikő Csilla a Szondi-kutatás alapján
mutatja be a levéltárakban, interjúkban, a Szondi levelezésében meglévő anyagok
alkalmazását az eszmei hatásmező feltárásában. Zemplén Gábor módszertantörténeti
rekonstrukciókkal (Harkai Schiller Pál, Robert Rosen) érvel amellett, hogy a
pszichológia autonómmá válása kapcsán a lélektan területének autonómiája éppen
hogy csökkent. A társadalmi kontextus egyszerre jelenik meg mint értelmező, hermeneutikus
s mint valódi magyarázó keret. Gyimesi Júlia egy peremvidéket mutat
be: a modern pszichológia és az okkult irányzatok kapcsolatát. Borgos Anna azt
elemzi, hogy milyen új nézőpontokat hozhat életrajzi és (nő)történeti dokumentumok
kutatása és gender-szempontú olvasása a pszichoanalízis-történetben. Pléh
Csaba példákon mutatja be, hogy a digitalizált szakmai szövegek elemzése vélt
történeti rekonstrukciók és a valós ’mindennapi gyakorlat és tudat’ eltéréseit is feltárja.
Kovai Melinda az alkalmazott pszichológia 1945 utáni magyar történetét a
modern szubjektum-létrehozás technológiáinak alakulásaként kezeli.
A tanulmányok másik csoportja dokumentatív és vállaltan szocializációs céllal
tekinti, hogyan alakult a hazai pszichológia intézményi világa 1960 és 2015 között.
Pléh Csaba az összképet, Demetrovics Zsolt a tudományos minősítés alakulását
mutatja be, Mudrák József a debreceni, Séra László pedig az erdélyi magyar
pszichológiát tekinti át. Czigler István az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének
tudományos és intézményi sorsát tekinti át. Mészáros Judit, Harmatta János és
Szakács Ferenc a klinikai szakágak viszontagságos történetébe, Horányi Annabella,
Katona Nóra és Boross Ottilia pedig iskolarendszer és pszichológia sokágú kapcsolataiba
adnak betekintést. Dienes Erzsébet azt mutatja meg, miként alakult ki
a vállalati laboratóriumi munkalélektan, s hogyan alakult át mára fejvadászattá.
A kötet A humán tudományok alapkérdései című sorozat új tagja.
Forgács Bálint recenziója a könyvről a Magyar Tudomány 181(2020)3 számában jelent meg. Letölthető: itt
- Szerző:
- Pléh Csaba – Mészáros Judit – Csépe Valéria
- Megjelenés dátuma:
- 2019
- Információk:
- keménytáblás, 492 oldal
- ISBN:
- 978 963 693 991 5