A vonal. Az írás, a rajz, a kéz

Vonala van a Nap járásának, vonala van tengeren a látóhatárnak, ahol ég és víz vonallá összeérnek, egyetlen fűszál rajza is vonal.

            „Rajz: írás: vonalak: / sárban csapkodó halak. Pedig / volhattak volna tengerig.” – talán így alakulnak az élet útjai: szándékok, világmegváltó akaratok kusza indulásától a megélt jelenig. Ami nem mindig – illetve legritkábban – a Tenger. Emelt pillanatok, amikor azt érezzük, talpalatnyi helyünktől mérve is miénk a teljes horizont.

            Az írás, az írásjegy – a természet- és emberalkotta alakzatok egybeolvadása – mindmind vonal. Így rajzolgat az emberi kéz, így ír az ember rábízva magát a tollhegy sercegésére. Bár ma már a kéz veszít ezer évek fegyelmezte készségeiből, a kézírás gyönyörű képességéből, nincs idő – talán okunk sincs – szomorkodásra.

            Igazából sosem tekintgettem a túlpart felé. Mindig szerettem itt lenni, olvasni, rajzolni, itt lenni egyhelyben, ahol vagyok. Ideát. De a könyvek egészen biztosan velem voltak, a papírillat, a csend, a színek, az átélt események szinesztéziája lett az út.

            A betűk indázó, mégis fegyelmezetten ismétlődő vonala. A rajz karcos vonalai, ahol a kuszaság – bár többértelmű, de mégis – világos jelentéssé rendeződik. Az írás teljes, tudatos és „jelenlévő” fegyelemmel egymásra épülő szövegsorok alkotta képek, a rajzolás a szertefutó vonalak szövetéből előhívódó megértés, megértésre biztatás. Én ezekben bízom, ezekben reménykedem.

 

Szerző:

Fábián István

Kiadás éve:

2023

Információk:

224 oldal, keménytábla, 145 x 235 mm

ISBN:

978 963 556 447 7