Az én nagy lakásom
Gavarine komplex egyéniség, ahogy az
egy 20. század végi regényhőshöz vagy
egy 21. századi olvasóhoz illik. Képzeljük
el Störr kapitányt vagy Füst Milán egy
másik szereplőjét párizsi aktatologatóként.
Képzeljük hozzá, mi történne,
amikor a Feljegyzések az egérlyukból narrátora
egyszer és mindenkorra otthagyná
az egérlyukat. És azt is, mi foroghat
a Kaurismäki-filmek főszereplőinek fejében
a különösen nehéz pillanatokban.
Megvan? Nos, Gavarine és az ő története
ilyen, mint ez így együtt. Vagyis nem
egészen, nem ilyen, de majdnem. Lehet,
hogy azért nehéz megmondani, milyen
is, mert valójában Gavarine sem tudja
mindig, mi a jó szó, ha van egyáltalán, az
az egyetlen, és mi az a pillanat, amikor,
esetleg, kimondható.
A regényben nem
dördülnek el fegyverek, nem történnek
katasztrófák, de Oster regénye képes
megmutatni, hogyan változnak át banális
történések sorsfordító eseményekké,
s hogyan teremtődik meg az újrakezdés
lehetősége mindenki, még egy Gavarine
számára is.
Ölellek. Nem ezt mondtam neki válaszul, ezt magamnak
mondtam, ismételtem, újramondtam.
Ölellek, tessék, ezt mondta. Elmondhatatlanul
meghatódtam. Egy nő, aki újra megkeres tíz év
után, azt mondja, ölel. Csak így, mintha folytatna
valamit, valamit, ami mintha sohasem szakadt
volna meg velem. Ölellek. Ezt mondta nekem
Anne is, a telefonba, az első napokban. És
ugyanolyan volt. Ugyanaz a meghatottság. Ebből
nem vontam le semmilyen következtetést. Az én
életemben egyetlen következtetés se bizonyult
megbízhatónak. A dolgok összefonódtak, ennyi
az egész. Csak azt kérdeztem magamtól, hol fogok
fürdőnadrágot találni. Nem állt szándékomban
nadrágot bérelni a pénztárban. Randevúra
mentem, nem fegyverletételre.
Christian Oster (1949) a kortárs francia
irodalom egyik legnépszerűbb szerzője,
Jean Echenoz nemzedéktársa. Ironikus,
groteszk stílusban megírt regényei egyedi
színt képviselnek a francia prózában.
Narrátoraik középkorú férfiak, akiknek
sorsfordító döntéseit és legapróbb lelki
rezdüléseit is nagy szuggesztív erővel
adja át a belső monológok lüktetése. Műveit
számos nyelvre fordították le. Az én
nagy lakásom (Mon grand appartement)
1999-ben elnyerte a Médicis-díjat. Ez az
első magyarul olvasható regénye.
Bak Róbert írása a könyvről a ekultura.hu oldalon jelent meg 2020. augusztus 8-án.
- Szerző:
- Oster, Christian
- Fordító:
- Seláf Levente
- Kiadás éve:
- 2022
- Információk:
- kartonált, 204 oldal, B5
- ISBN:
- 978 963 556 238 1