„Csalfa áméttások által többeket megkárosított”. A stellionatus a 18–19. századi magyar jogban

„Nem csalás, nem ámítás” – hallja az ember, ha arról akarják meggyőzni, hogy amit érzékel, az nem szemfényvesztés, hanem maga a valóság. A hétköznapi nyelvben e szavak bármelyike használható a csalárdság szinonimájaként, a jogi szakszókincsben azonban kulcsfontosságú az, hogy egy kifejezés pontosan milyen jelentéssel bír.

A stellionatus bűncselekményét leginkább csalásként szokták lefordítani, jelen kötetből azonban kiderül, hogy a régebbi magyar jogban elfoglalt helye és értelme alapján e megfeleltetés túlontúl leegyszerűsítő.

A munka rövid áttekintést ad a nálunk osztrák jogi közvetítéssel megjelent intézmény és az ezzel hosszú időn át összefonódó falsum középkori és újkori felfogásairól, és komparatív módon mutatja be a 18–19. századi jeles magyar szerzők vonatkozó álláspontjait. Miközben megrajzolja a hamissággal, csalárdul elkövetett cselekmények hazai szabályozástörténeti ívét a tradicionális jog dekrétumaitól a Hármaskönyvön és a Praxis Criminalison át a kodifikációs operátumokig, feltárja, hogy Magyarországon milyen fogalmi átalakuláson ment keresztül a stellionatus, amire a 19. századi – immár magyar nyelvű – törvényhozás megalkotta a csalás törvényi tényállását, és a korábbi latin terminológia elvesztette tételes jogi relevanciáját. A joggyakorlat vizsgálata mindemellett felszínre hozza, hogy stellionatus címén főként állítólagos természetfeletti képességeikkel kérkedő személyek csaló, másokat megkárosító magatartásai miatt indultak eljárások, amelyek magyar nyelvű jegyzőkönyvei az elkövetett cselekményre jobbára a (csalfa) ámítás kifejezést használták.

Szerző:
Korsósné Delacasse Krisztina
Kiadás éve:
2022
Információk:
254 oldal, keménytábla, 165 × 235 mm
ISBN:
978 963 556 400 2

NEM RENDELHETŐ