Salus rei republicae A helyes döntés kritériuma a római magánjogban

A nép jóléte legyen a legfőbb törvény, intett már Cicero is. A salus rei publicae fogalma ma elsősorban közjogi vagy politikai színezetű. Mégis vagy éppen ezért merül fel a kérdés, hogy vajon irányadó lehet-e a közjó a magánfelek közötti jogviták esetében is.

Deli szerint a római jogászok az államalkotó nép, a populus Romanus üdvét nemcsak a széles értelemben felfogott közjogban, hanem a magánjogban is végső igazodási pontnak tartották. Jelen könyvében e nézetet kutatási hipotézisnek tekinti, és a közjó mércéjének magánkonfliktusok feloldásában betöltött szerepét veszi górcső alá.

A szerző a magánérdek és a közérdek kapcsolódási pontjainak felderítése érdekében olyan „nehéz” római jogi eseteket vizsgál meg közelebbről, amelyeknél nem állt és most sem áll rendelkezésünkre egyértelműen helyes megoldás. Ennek megfelelően foglalkozik az ügyvédi sikerdíj, a feldolgozás, az adásvételnél előforduló elállási jog, az erkölcstelen végrendeleti feltételek és a megbízás nélküli ügyvitel egyes ma is aktuális kérdéseivel.