Közmunkák I–II.

Rosenboom, a kortárs holland irodalom egyik legkitűnőbb prózaírójának regénye a 19. század végének Hollandiájába repíti vissza az olvasót. Amszterdamban ekkor kapnak lendületet a nagyvárosi építkezések, ekkor épül többek között a Központi Pályaudvar és vele szemben a Victoria Hotel, a Concertgebouw és az új Rijksmuseum. De mi az oka annak, hogy az akkoriban oly modernnek számító Victoria Hotel homlokzatában mind a mai napig mégis fennmaradt két régi kis ház? Milyen történet húzódik meg a múlt e két zárványa mögött? Ezt a sok tekintetben valós tényeken alapuló, de alapjában mégis kitalált történetet tárja elénk a regény, amelynek cselekménye két párhuzamos szálon fut: a modern várossá fejlődő Amszterdamban és az ország elmaradt, északi részén elterülő, tőzeges, mocsaras lápvidéken egyre mélyebbre süppedő tőzegfejtők világában. A két szál azonban összetalálkozik, amikor az amszterdami hegedűkészítő mester, Vedder és a hoogeveeni patikus, Anijs összefognak, hogy segítsenek a szegény tőzegfejtő munkásokon. Amerikába, az álmok és remények, az új életkezdés országába szeretnék kijuttatni őket. De milyen árat kell ezért fizetniük?

A hivatásuk mellett szenvedélyesen elkötelezett két kisember, a hegedűkészítő és a patikus harcaikban, törekvéseikben egyszerre nyertesek és vesztesek, romantikusan érzelmesek és abszurd módon nevetségesek. Tragédiájukkal és sikereikkel a 20. század modern világának küszöbén állnak.