Az Országbírói Értekezlet története és öröksége

A magyar alkotmányos élet sajátos fordulópontján hívta össze gróf Apponyi György frissen kinevezett országbíró az Országbírói Értekezletet. A neoabszolutizmusnak nevezett korszak sajátos fordulópontján, Alexander Bach belügyminiszter menesztését követően Ferenc József császár „ajándékba adta” az októberi diplomát a magyaroknak azzal a céllal, hogy Ausztria és Magyarország közjogi viszonyát az ún. 1847-es alapokon rendezze újra.

Az uralkodó visszaállítani igyekezett a késő rendi monarchia alkotmányos rendszerét, s az országbíró is azzal a céllal hívta össze az értekezletet, hogy megállapítható legyen: mi az, ami a magyar jogrendszerben megőrizhető a rendi monarchia korából, s ez összeegyeztethető-e az 1848. évi áprilisi törvényekkel, valamint a neoabszolutizmus korában hatályba léptetett egyes osztrák törvényekkel.

Ha a célul kitűzött feladatot végiggondoljuk, akkor az utókor kutatója szinte azonnal azt válaszolja, hogy az Országbírói Értekezlet közel lehetetlen feladatra vállalkozott, függetlenül attól, hogy nem kellett törvényjavaslatot készítenie az országgyűlés számára. A szerző feltárja azt a történeti, jogtörténeti hátteret, amelynek ismeretében választ kaphatunk arra, mi is történt 1861 tavaszán az értekezlet ülésein.

Homoki-Nagy Mária