Felelős nyelvészet

A nyelvi ügyek mindenki ügyei, nemcsak a nyelvészekéi, mivel a nyelvi manipulációk napjainkban a társadalmi kontroll legpusztítóbb formái, s így vagy úgy, mindenkit érintenek, minden magyart is. Ha egy népszavazási kérdést úgy fogalmaznak meg, hogy a szavazók rögtön látják, hogy a kérdés mögött meghúzódik egy „Te tényleg hülye vagy?” kérdés, akkor 3,3 millió magyar 98%-a a népszavazást kiírók elvárásai szerint szavaz. Ha szakképzett nyelvészek műhibái millióknak okoznak kárt fölöslegesen, akkor a nyelvészek felelőtlenek, esetleges jó szándékuktól függetlenül is. Van olyan nyelvészet, ami mérvadó kritikusok szerint szemétdombra való, mivel a nyelvi adatokkal felelőtlenül bánnak, akik művelik. Van olyan magyar törvény, a 2001. évi XCVI. ún. reklámnyelv törvény, aminek előkészítésében jelentős szerepet játszottak nagyon felelőtlen magyar nyelvészek is, és van olyan is, a 2009. évi törvény a magyar jelnyelvről, amelynek előkészítésében tudományos és társadalmi szempontból is felelős nyelvészek segédkeztek. Nyelvészetileg indokolható-e, hogy a magyar népszámláláskor a román és a szerb anyanyelvűeket külön számlálják, de a romani és a beás anyanyelvűeket nem, holott e két „cigány” nyelv beszélői nem értik meg egymást? Vagy: miként lehet, hogy az Akadémiától a kocsmárosokig mindenki támogatja a magyarok magyarok általi nyelvi diszkriminációját? A nyelvészek felelősségéről ritkán szokott szó esni ‒ ezzel a könyvvel ezen a helyzeten szeretnék valamennyit változtatni.

Letölthető: itt

Paládi-Kovács Attila írása a könyvről az Ethnographia 2020/4. számában jelent meg.

Csepeli György Magyar Tudományban megjelent recenziója itt olvasható.

Huszár Ágnes könyvkritikája az Élet és Irodalom 2020. április 9-i számában olvasható.

Szerző:

Kontra Miklós

Kiadás éve:

2019

Információk:

kartonált, 264 oldal

ISBN:

978 963 693 988 5

Elérhető e-könyv formátumban is »