A jog létmódjai: normativitás – döntés – jogviszonyok és közhatalom. A jogi objektiváció társadalom és joglemélete
A jog társadalom- és jogelméletének kifejtése csak egy szintetikus
jogfelfogás perspektívájában oldható meg. Bő négy évtized felhalmozott
ismerete és a jogelmélet szeretete egyaránt erre ösztönöz. Ahogy
már joghallgatóként, éppen szakdolgozatom írása közben (1978) Kelsent,
Peschkát és a modern jogirodalmat tanulmányozva magamnak
formuláztam: „Le théorie du droit est avant de tout”. És ha nem is
mindenekelőtt, de egy életre szólóan az élen maradt ez az intencióm.
A jog társadalomontológiai megalapozásában támaszkodhattam
egy általam sajátosan alkalmazott, a nem lineáris, komplex rendszerek
dialektikus működési elveire (aktív adaptáció; szelekció; diszproporcionális
okság; emergencia, jogfejlődés stb.). Ezzel vált megoldhatóvá
a régi probléma: hogyan lehetséges egy önreferenciális
– jogértelmi és műveleti zártságú alrendszer – összekapcsolódása a
társadalmi-történelmi oldal felől érkező kihívásokkal, nyitottságával.
Önmagára visszacsatoló, múlt felől determinált zártság/kiszámíthatóság
és jövőre vonatkozó, előrecsatoló nyitottság együtthatásaként,
éspedig a jogrend egészében. Voltaképpen másfél évszázada érlelődik
– a filozófia, a komplexitáselméletek, a politikatudomány, a jog-összehasonlítás,
a jogi antropológia, a jogszociológia és fejlődése következtében
– egy társadalomtudományosodó jogtudomány módszereinek,
vezérlőeszméinek kidolgozása, amelyre témám kifejtése
közepette törekedtem. Itt következik, hogy milyen eredménnyel.
- Szerző:
- Szigeti Péter
- Kiadás éve:
- 2021
- Információk:
- keménytábla, 428 oldal
- ISBN:
- 978 963 556 179 7, ISSN 2416–1500
