Régi magyar helynévadás. A korai ómagyar kor helynevei mint a magyar nyelvtörténet forrásai
A magyar nyelv első írásos emlékei a korai ómagyar korból valók, amelyet a honfoglalástól
a 14. század közepéig szokás számítani. Ebből az időszakból mindössze
négy rövidebb magyar nyelvű szöveget ismerünk, amelyek összesen alig több mint
félezer szót tartalmaznak, de latin nyelvű dokumentumokban további magyar szavak
tízezrei maradtak ránk. Ezekben az ún. szórványemlékekben elsősorban nevek,
illetve helyeket és személyeket jelölő kifejezések találhatók. Közülük – gazdag és
sokrétű forrásértéküknek köszönhetően – elsősorban a helynevek keltették fel a
kutatók érdeklődését. E nyelvi elemek vizsgálatával elsősorban nyelvtörténészek
foglalkoztak, eredményeik azonban nemcsak a magyar nyelv történetéről alkotott
képet gazdagították, hanem más történeti tudományokét is, főképpen a Kárpát-medence
település- és etnikumtörténetét érintően.
E hatalmas nyelvi forrásanyag átfogó feldolgozására azonban mind a mai napig
nem került sor, ráadásul az ezekhez kapcsolódó tudományterületek jó ideje magukkal
hurcolnak napjainkra már meghaladott elméleteket és ma már nem helytálló
ismeretanyagot is. A helyzetet tovább súlyosbítja az is, hogy az itt tárgyalt kérdésekben
– gyakran a magyar őstörténet problematikájához is kapcsolódóan – dilettáns
munkák is rendre felbukkannak.
E könyv szerzői, a Debreceni Egyetem oktatói arra vállalkoztak, hogy a régi magyar
helynévadás rendszerét áttekintve új megvilágításba, új tudományos perspektívába
helyezzék ezt a rendkívül értékes forrásanyagot. Munkájukban minden eddiginél
nagyobb hangsúllyal szerepel a magyar nyelvű szórványok nyelvtörténeti
hasznosításának módszertana, amelyben pontos értelmezést kap a helynevek nyelvi
jelként való funkcionálása is. Az empirikus vizsgálatok névadatok tízezrein alapulnak,
és a helynévrendszer egészéről vázolnak fel összegző képet. A víznevek,
a tájnevek és a mikrotoponimák tárgyalása mellett legnagyobb teret – a kutatási
lehetőségekhez és a hagyományokhoz is igazodva – a településnevek különböző
típusainak szenteltek a szerzők. Az egyes névfajták elemzésében a nyelvi szerkezetek
analízise mellett kitüntetett figyelmet kaptak a kronológiai kérdések. A történeti
folyamatok megértését gazdag illusztrációs anyag (térképek, diagramok), az adatokban
való könnyebb eligazodást pedig mutatók segítik.
A könyv tanulságai messze túlmutatnak a nyelvtudomány keretein: elsősorban a
magyarság történetével foglalkozó tudományterületek művelői használhatják fel
kutatásaik során, de a munka – világos gondolatmenete, közérthető nyelvezete révén
– élvezetes olvasmány lehet minden érdeklődő számára is.
- Szerző:
- Hoffmann István – Rácz Anita – Tóth Valéria (szerk.)
- Kiadás éve:
- 2018
- Információk:
- keményfedél, 542 oldal
- ISBN:
- 978 963 693 909 0