A nyelvhasználat szintjei a XVII–XIX. században Északkelet-Magyarországon

A szerző könyvében a magyar nyelvterület északkeleti peremrégiójának (Szatmár, Bereg, Máramaros és Ugocsa) nyelvi és nyelvhasználati jellemzőit mutatja be a történeti dialektológia, a történeti szociolingvisztika és a történeti pragmatika kutatási módszereinek alkalmazásával.

Az időben mintegy két évszázadot átölelő (1665–1869) nyelvi anyag feldolgozásában a tanulmány különös figyelmet szentel a nyelvi adatok területekhez kapcsolható sajátosságainak, térbeli és időbeli eltéréseinek. Részletesen elemzi a különböző nyelvi szinteket, a területre jellemző hangtani, szófajtani, alaktani és mondattani sajátosságokat. A vizsgálat érinti a nyelvhasználat humán dimenzióját is, bemutatva a korszak közigazgatási szaknyelvének, illetve a hivatalnoki középosztály nyelvhasználatának jellemzőit. A kutatás az irodalmon kívüli írásbeliség dokumentumaiból, a korabeli beszélt nyelvhez közelebb álló nyelvhasználatot megörökítő iratokból (adásvételi szerződések, peres iratok, tanúvallomások) meríti adatait.