1920. március 25-én választották parlamenti képviselővé Magyarországon az első nőt, Slachta Margitot, a Szociális Testvérek Társasága alapítóját, akinek parlamenti felszólalásait gyűjtötte kötetbe Petrás Éva, Schlachta Boglárka Lilla és Szabó Róbert.

A 36 évesen első női képviselővé választott szerzetesnő politikai pályája semmilyen értelemben sem volt szokványos. A Katolikus Egyház törvényei a szerzeteseknek nem tették, és ma sem teszik lehetővé a pártpolitikában való részvételt. Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága azonban a kánonjog szerint a világban, a világ javára szerzetesek módjára élő, elhivatott nők társulása volt, amely nem korlátozta tagjainak tevékenységét. Slachta Margit így a régi szerzetesi szellemet és fogadalmakat modern formában élhette meg.

Képviselőjelöltként a szegények megsegítése, a szociális adórendszer és költségvetés, a kislakásépítés, fizetett szabadság, a középosztály védelme és a női egyenjogúsítás programjával lépett a politika színterére. Keresztény feministaként a nő és férfi egyformasága helyett egyenjogúságuk megvalósításáért dolgozott, figyelve a nő családban betöltött sajátos hivatására is. Figyelmének középpontjában a gyermek-, nő- és családvédelem állt.