A zeneszerző halála óta eltelt éppen 225 év alatt számtalan hosszabb-rövidebb Mozart-életrajz jelent meg, s mindegyikükből egy kicsit más Mozart lép elénk. Hol afféle örök gyermek, akinek sosem nőtt be a feje lágya; hol öntudatos lázadó, aki vakmerően szembeszállt kora feudális társadalmi rendjével; hol meg nem értett zseni, akit kortársai közönye juttatott szegénysorba; hol nagyvilági dandy, akinek kezei közül kifolytak amúgy bőséges jövedelmei. Az igazi paradoxon azonban az, hogy ezeket az összeegyeztethetetlennek tűnő Mozart-portrékat végső soron valamennyi életrajzíró ugyanarra a terjedelmes forrásgyűjteményre alapozta: a Mozart család (mindenekelőtt az édesapa, Leopold buzgalmának köszönhetően fennmaradt) hatalmas levelezésére. A hazai olvasó pedig annál is kiszolgáltatottabb az életrajzírók szubjektív értelmezéseinek, mivel a zeneszerző leveleiből utoljára az 1960-as évek elején jelent meg két kisebb magyar nyelvű válogatás, amelyek egyike a Bécsben töltött utolsó évtized leveleire szorítkozott, a másik pedig kiragadott szemelvényeket adott közre.

Jelen gyűjteményünk célkitűzését tekintve messze túllép az előzményeken: Mozart leveleit kihagyások nélkül közli, s az 1769 és 1791 közötti időszak egészéből merítve, terjedelmét tekintve több mint kétszeresét tartalmazza a korábbi (bécsi) válogatásnak. E gazdag gyűjtemény 256 levele alapján az olvasó minden eddiginél részletgazdagabb képet alkothat Mozart személyiségéről, a maga számára válaszolva meg az életrajzírók által oly hevesen vitatott kérdéseket. Miként változott Mozart és apjának ellentmondásos viszonya az idők során? Milyen kapcsolat lehetett a huszonéves zeneszerző és a vele zavarba ejtően szalonképtelen leveleket váltó augsburgi unokatestvére, "Bäsle" között? S vajon mennyire motiválhatta társadalmi kényszer, s mennyire őszinte vonzalom az első nagy szerelem, Aloysia Weber húgával, Constanzéval kötött házasságot? Az izgalmas életrajzi rejtélyek mellett a levelekben természetesen gyakran szó esik Mozart zenéjéről is. Így például az Idomeneo keletkezéséhez kapcsolódó levélváltás Mozart és apja között éppenséggel a 18. századi operakomponálás folyamatáról ránk maradt legizgalmasabb dokumentum.

A levelek minden eddiginél teljesebb magyar nyelvű közlése végül arra is rávilágít, hogy nevének a lexikonokból ismerős "Wolfgang Amadeus Mozart" formáját a zeneszerző maga lényegében sosem használta: aláírásaiban leginkább az "Amadé" keresztnévvel találkozunk. A korábbinál hitelesebb Mozart-kép kialakításának fontos gesztusaként így kötetünk címlapjára is ezt a névalakot helyeztük.