A ma 62 esztendős, elsőkötetes novellista 17 évesen publikált először verseket a Tiszatájban. A folyóirat 1986-os bezárásáig rendszeresen publikált, sőt házi szerzőnek számított. Közölte a Kortárs és a Napjaink is. Később 7-8 évente, mindig megújuló és egyre sűrűbb nyelvezetű versekkel jelentkezett a Tiszatájban.

A Kínai vaddisznók című kötet darabjai 2020 nyarától születtek. A szerzőt ismerősei közül többen bíztatták, hogy írjon családregényt, néhányan kimondottan szegedi regényt „követeltek” tőle, lévén közismert lokálpatrióta. A regénynek csupán néhány oldala készült el, ám a szerző – önmaga számára is váratlanul – kisprózai szövegeket kezdett írni. Témaválasztása elsősorban családi és önéletrajzi. Az apai ág sváb miliőbe enged betekintést, itt a megfelelni vágyás, az erős katolicizmus, a szorongás a jellemző. Az anyai ág révén a Szeged-alsóvárosi parasztpolgárság különös, konzervatív világa jelenik meg jól megrajzolt karaktereken keresztül. E két ág önéletrajzi motívumokban gazdag mederben folyik össze. Fojtott levegő, erős tempójú cselekmény, feszültség jellemzi az írásokat, amelyekben gyakoriak a szépre formált, lírai mondatok.

Önálló hang szólal meg. Az események szikár ritmusát sorsszerű fordulatok és költői mélységű szövegrészek törik meg, illetve viszik tovább. Egyszerre történeti és pszichologizáló a Vecsernyés-szöveg.

A novellák a 20. századnak a 30-astól a 80-as évekig terjedő időszakában és napjainkban játszódnak. A huszonegy műben a külső fenyegetettség és a belső szorongás kettős erőtere hat. Az írásokban számos téma, motívum és szereplő kapcsolódik egymáshoz, így a kötet egységes, de laza szerkezetű olvasmány.