Magyarország számára a hatvanas évek közepén a Franciaországhoz fűződő kapcsolat kiemelt politikai és propagandisztikus fontossággal bírt, mivel a politikai vezetők fontos eszköznek látták a hőn áhított nemzetközi konszolidáció és a nyitási politika integrálásához.

Az 1964 után egyre jobban alakuló francia-szovjet kapcsolatok az arra érzékenyen figyelő magyar vezetés számára is mintaértékűnek számítottak, bár Párizs szemszögéből nézve a magyar kapcsolat továbbra is másodlagos jelentőségű maradt. A De Gaulle által a diplomáciai gyakorlatba átültetett "détente-entente-coopération" politika a "hosszú hatvanas években" - amelyet nevezhetünk Franciaország évtizedének is - alapvetően meghatározta a kelet-nyugati kapcsolatok alakulását.

Jelen forráskiadvány célja az, hogy a magyar-francia kapcsolatok történetét a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének korai időszakában - vagyis az 1963-1968 közötti időszakban - bemutassa. Ez a történet ugyan nem jelenti a hidegháború korszakának fő eseményét, de az az alternatíva, amelyet Franciaország nyújtott az új európai stratégia megteremtése érdekében - szemben az amerikaiaknak és a szovjeteknek a bipoláris viszonyokat status quóként értelmező politikájával -, mindenképpen érdemes a részletesebb vizsgálatra.