Ha egyetlen műben akarnánk megtalálni a római irodalom ezüstkorának kezdetét, az minden valószínűség szerint Ovidius Ibise lehetne. Az elégikus disztichonokban írt költemény 644 sora egyetlen érzelmi állapot, a túláradó harag lehetőségeinek katalógusa. Művészi ereje méretében rejlik: az átkozódás részletei alig láthatóan változnak, mégis csak úgy juthatunk hatása közelébe, ha mind a 644 sorát elolvassuk. Az Ibis esztétikuma tehát alapvetően különbözik a legismertebb ovidiusi művekétől. Ez az oka annak, hogy a római irodalom egyik legnépszerűbb költőjének a műve most jelenik meg először magyar fordításban. A kötet a mű fiatalon elhunyt fordítójának, Teravagimov Péternek állít emléket.