Szabad-e bármit csinálni a klasszikusokkal? Én azt mondom: szabad. Egyfelől szabad őket márványba vésve tisztelni, másfelől szabad őket gyurmának használva alakítani, összefogdosni, megrágni. Shakespeare is ilyen klasszikus, aki évszázadok óta szolgál nyersanyagul új művek létrejöttéhez. És most ráadásul a magyar klasszikus hős, Katona József Bánk bánja is betársul az ifjú Hamlet és az idős Lear mellé. A Győrei–Schlachtovszky szerzőpáros bámulatos merészséggel – és az ezt hitelesítő kiváló anyagismerettel! – szlalomozik az ókor, a középkor és napjaink, illetve Britannia, Dánia és Magyarország között. Karnevál, bohózat és haláltánc kavarog itt: Hamlear verset ír, Laertes énekel, Bánk egy ponton természetesen ledöfi a királynét (akit, tudjuk, Gertrudnak hívnak). A hatást fokozza, hogy a darab oroszlánrésze hibátlan drámai jambusban van megírva, beleértve a szlengszavakat: „Gyepáljátok csak egymást!” Hamlear meghal a végén, előtte egy dallal búcsúzik Bánktól. Mulatságos is, keserű is. Mint a világ, amelyben élünk.

Nádasdy Ádám