A tanulmánykötet írásai a Göttingeni Egyetem 18–19. századi történetének azt a specifikumát állítják középpontba, hogy ott – az empirikus és a holisztikus megközelítés együttes jelenlétéből adódóan – a különféle tudományterületek között sajátos átfedések alakultak ki. A német és a brit tradíciók szimbiózisa nem csupán az egyes diszciplínák (így például a történeti bibliakutatás vagy az etnológia) göttingeni formálódását determinálta, de hatással volt a filozófia és a művészetek fejlődésére is, úgy a szomszédos német fejedelemségekben, mint a távoli Magyarországon. A tanulmányok a göttingeni tudósok munkásságának bemutatásán keresztül szeretnék láthatóvá tenni azt a jelenséget, hogy a diszciplínák későbbi megújítói gyakorta keresték az általuk képviselt fordulat előzményeit és mintáit a göttingeni tudáseszményben.

A kötetet a magyar és európai filozófia- és tudománytörténet iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk.