Kötetünk a geológia szaktudománnyá válásának néhány fontos történeti momentumát mutatja be, azoknak a 18–19. századi filozófiatörténeti jelenségeknek az összefüggésében, melyek maguk is jelentős átalakuláson mentek keresztül ezen időszakban.

A korábbi természettani felfogással szemben Kant, Herder, Schelling és Humboldt műveiben az egyes diszciplínák szemléletét is nagymértékben befolyásoló természettörténeti megközelítés került előtérbe. A természet időiségének újraértelmezésében jelentős szerepe volt a geológiának, amely intézményhálózatának kiépítése (vagyis a geogyűjtemények és a tudományos társaságok életre hívása), illetve diszciplináris kereteinek kibővítése (így a rétegtan vagy a geodézia önálló szakterületként való megalapozása) révén éppen a 19. század első évtizedeitől vált modern értelemben vett szisztematikus szaktudománnyá.

Újabb sorozatunk első kötetének írásai – a korábbi, négy könyvből álló széria tanulmányaihoz hasonlóan – kitérnek az irodalomtörténeti hatások valamint a magyar tudománytörténeti vonatkozások vizsgálatára is.