Petőcz András pályája kezdetén elsősorban mint experimentális alkotó volt ismert. A nyolcvanas években az irodalmi élet és az olvasók is a hazai avantgárd egyik vezéralakjaként tartották számon.
Kétségtelen tény, hogy a magyar költői nyelv megújításában elévülhetetlen szerepe volt annak a sokszínű alkotói szemléletnek, ami Petőcz Andrást jellemzi. A mostani kötet mintegy összefoglalja, a teljesség igényével megmutatja ezt az életművet, amely a költő experimentális költészetének majdhogynem egésze. Vizualitás, lejegyzett akusztikus versek, konkrétista betűkompozíciók jelennek meg ebben a kötetben, amely majd inspiratív lehet a fiatalabb generációk számára, és igényesen mutatja meg, hogy a magyar költői hagyományba jól beilleszthető az az avantgárd vonulat is, amely valamikor, a rendszerváltás előtti évtizedben éppen az akkori rendszer elleni lázadás igényével bontakozott ki.
A kötet a szerző majdnem minden experimentális költészeti művét tartalmazza, az 1981-es Emlékezés Jolánra versfotót éppúgy, mint a tyroclonista sorozat darabjait. Ez az életmű jól mutatja azt is, hogy a hazai költészet milyen mértékben volt szinkronban a kor európai irányzataival, törekvéseivel a nyolcvanas években, annak ellenére, hogy egy zárt, kommunista diktatúrában éltek és dolgoztak az alkotók.
Ugyanakkor jelen vannak ebben a könyvben olyan művek is, amelyek már jóval későbbiek. Egészen új, 2018-as munkákat is láthatunk itt. Ez azt mutatja, hogy Petőcz sokszínű alkotói tevékenységében az experimentális gondolkodás ma is éppúgy helyet kap, mint a nyolcvanas évek legelején.

A tiszatajonline.hu oldalon olvashatják Szombathy Bálint kritikáját a kötetről.