Ez a könyv a nevelésszociológiai kutatások azon irányához tartozik, amely az oktatás és a társadalom egydimenziós szemléletén való túllépésre törekszik. Kutatásaink kezdetén, az 1990-es években, az oktatáskutatás hazai szakirodalmának egyik vonulata az oktatási rendszerben való előrehaladás és teljesítmény társadalmi meghatározottságával érvelve kizárólag a társadalmi osztályok szerepét és a reprodukciós determinizmusok érvényesülését hangsúlyozta. Az oktatáskutatás másik iránya viszont az oktatás mindenhatóságát hirdetve hajlamos kizárni a társadalmi szempontokat, noha minden tanár tudja, hogy a tanteremben nem csupán az a harminc tanuló van jelen, akinek a neve a naplóban szerepel, hanem háromszor-ötször annyian, hisz a tanulók minden nap „magukkal hozzák” az iskolába a családjukat és a barátaikat.
Az elmúlt évek kutatásai szisztematikusan feltárták, hogy a vertikális társadalmi struktúra mellett a horizontális egyenlőtlenségek, a nemzeti, etnikai, kulturális és vallási sokféleség, a lokális közösségek és az iskola által teremtett kapcsolati kontextus igen jelentős hatással bírnak a tanulói teljesítményre. Mindez az oktatási intézmények pedagógiai hozzáadott értékét, az értékteremtés forrásait is segít megérteni.
A vallási szocializáció, a vallásosság tanulmányi karrierre és a fiatalok társadalmi magatartását jellemző néhány fontos tényezőre gyakorolt hatását vizsgálva arra mutattunk rá, hogy a társadalom vertikális egyenlőtlenségekre redukált szemléletére hagyatkozva nem értelmezhetők az oktatás és a nevelés világának jelenségei, s a vallásossághoz való viszony olyan lényeges társadalmi dimenzió, amelynek értő vizsgálata az oktatáskutatók számára is megkerülhetetlen.

Az Oktatás és társadalom sorozat új kötete.