1997-ben bekövetkezett halála után a Castoriadis életműve iránti érdeklődés nem lankadt, feldolgozása ma is élénken zajlik. Valószínűleg az a vezérgondolat ragadja magával az olvasókat és kutatókat, mely egyenes következménye filozófiai alapvetésének, s amellyel nem reményt akar adni az illúzióit vesztett társadalmaink számára, hanem – a görögökhöz hasonlóan, akik pontosan tudták, remélni igazán nincs mit a létben, ezért még intenzívebb cselekvéssel töltötték életüket – a problémák megoldására ösztönöz a közügyekben való aktív és tudatos részvétellel. Mert a társadalmak megújulási képessége a társadalmi képzelőerőn és a képzetes társadalmi jelentések teremtésén múlik, aminek feltétele az uralkodó, központi jelentések nyilvános kérdőre vonása, és új jelentések alkotása.

Cornelius Castoriadis (1922–1997) a Szocializmus vagy barbárság folyóirat körének egyik alapító tagja, az OECD vezető közgazdásza (1948–1970), pszichoanalitikus (1973–1997) a párizsi székhelyű Társadalomkutatási Főiskola kutatásvezetője (1980–1995). A posztmarxista, újbaloldali mozgalom jelentős gondolkodója, a társadalomökológia elméletének egyik kezdeményezője.