„A »posztmodern« proklamáció egy haszonnal biztosan járt: megmutatta, hogy a modern társadalom elveszítette a bizalmát saját önleírásainak helyes voltában… Készséggel elfogadjuk, hogy a társadalomnak nincs egyetlen kötelező reprezentációja a társadalmon belül. Ez azonban nem a vége, hanem csupán a kezdete volna annak a reflexiónak, amely egy rendszer önmegfigyeléseinek és önleírásainak formájáról szól, mely utóbbiaknak magában a rendszerben kell megfogalmazódniuk és létrejönniük egy olyan folyamat során, mely a maga részéről megint csak megfigyelhető és leírható. Az itt olvasható szövegek abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy erről a folyamatról mondhatunk valamit; sőt, hogy rendelkezésünkre áll az ehhez szükséges elméleti anyag, amelyet csupán alkalmazni kell a modernség megfigyeléseinek témájára.” – írja a szerző könyvének előszavában. A kötetben Luhmann öt írását olvashatjuk, melyeket az említett téma, a modernség modernség általi megfigyelésének lehetősége kapcsol össze.