A populáris zene előállításával, értelmezésével, de mindenekelőtt terjesztésével kapcsolatos gyakorlatok a közösségi weboldalak térhódításával radikálisan megváltoztak. Ennek eredményeként olyan szokások, trendek, közösségi szerveződési formák jöttek létre, melyek csak nehezen helyezhetők el a klasszikus szubkultúra-kutatás, illetve a művészetszociológia kontextusaiban. A mediális jelenlét, az interaktivitás, a közösségi kontroll szerepe nagymértékben megerősödött, olyan stílusokat, zenei gyakorlatokat, előadókat, sőt sztárokat helyezve a zenei színtér centrumába, melyek a hagyományos hangrögzítők, illetve a termelés, az elosztás és a fogyasztás merev szétválasztására építő, a tőke- és médiakoncentráció eredményezte erőfölénnyel gyakran visszaélő „internet előtti” zeneipar világában elképzelhetetlenek voltak.

Kulcsfogalmak a kötet írásaiból: a YouTube hatása a zenei gyakorlatokra és zenei klipek esztétikájára, a metálwebzine-ek és metál-blogok kommunikációja, a posztmodern test szerepe a kortárs popzene világában, a hipsterek szubkultúrája, az emo stílus médiareprezentációja, a popvilág és a modern opera egymásra hatása, underground és alternatív színterek építése a hálózaton, a sztárszerepek átalakulása.

A kötet tanulmányai e jelenségeket járják körül, a szubkultúra-kutatás, a médiaszociológia, a zeneszociológia, a kulturális antropológia és a kultúrakutatás eszközeivel.