Miközben a világ leggazdagabb nemzetei komoly válságokkal küzdenek, latin-amerikai országok vezetői tömegeket tudnak mobilizálni politikájuk támogatására, helyileg jól alkalmazható és fenntartható alternatívákat dolgoznak ki.
Miért?
Az Amazonas-medence népei egykor saját történelmük urai voltak. Kemény munkával alakították át veszélyes természeti környezetüket: öntözőcsatornákat építettek és folyókat szabályoztak – így az általuk kialakított védett helyeken a civilizáció virágzásnak indulhatott. A Londoni Egyetemen tanító kolumbiai filozófus a rejtett történelmi összefüggésektől az újságokban megjelenő hírek felé haladva vizsgálódik. Kitér a bányákból elhurcolt nemesfémek és az európai kapitalizmus fejlődésének kevésbé ismert összefüggéseire. Foglalkozik a 19. századi függetlenségi háborúk etnikai-vallási összetételével, hiszen ezek a törésvonalak határozzák meg a mai politikai konfliktusokat is: meszticek és feketék harcolnak a – még mindig javában fehér – elit réteg által birtokolt bányák, ültetvények, olaj- és gázmezők feletti monopóliumokért.
A szerző biztosra veszi az Egyesült Államokban az évszázad közepe táján bekövetkező „latin hatalomátvételt”. Az Irakban és Afganisztánban szolgáló amerikaiak már megismerhették azt az új, vegyes bőrszínű „latin” elitet is – a latin-amerikai hazafias mozgalmak ügynökeit –, amelynek tagjai elsősorban politikai információszerzés és lobbizás céljából utaznak külföldre.
A könyv hasznos olvasmány azoknak, akik a regionális történéseket tágabb világpolitikai perspektívában szeretik szemlélni.